 |
 |
 |
 |
2009-09-23 oemdzsiii Kb. masfel oraja besetalt egy bloodelf warlock a szobamba, hosszu fulekkel meg minden, valami furcsa vallasban, es mondta, hogy o kettovel arrebb lakik. Meg nem egeszen tertem magamhoz, de asszem csak neman fel kellett volna mutatni az Alliance-s polom, annak jeleul, hogy mi itt kerem szepen nem ertjuk egymast.
2009-09-23 egy regi dolog margojara Furcsa, hogy evekkel kesobb latom csak ot teljesen annak, ami valojaban volt, vagy talan meg mindig az. Ehhez persze kellett, hogy eldontsem magamban, hogy soha tobbet nem fogom latni, de meg csak beszelni sem vele. Neha nehez megallni a kisertest (mondjuk sokat segitett, hogy csak a napokban raktam fel megint a gepre az MSNt), mert sokat gondolok, de nem is ra igazabol, hanem arra az erzesre, amit o hozott ki belolem. Ez az erzes hianyzik csak, nem o igazabol, de nem allitom, hogy egyatalan nem is volt koze hozza, es o csak ugy ott volt, en meg pont ereztem valamit. Persze mar nagyon is jol tudom, es mar akkor is tudtam, mikor legutoljara talalkoztunk, hogy nekunk mar nincs mirol beszelnunk tobbet. El lehetne udvariasan csevegni Piroskarol a tilosban, es az elet nagy dolgait felszinesen is erinteni, de igazabol csak egy csalodas lenne az egesz, mert mindketten azt a furcsa erzest keresnenk csak, ami mar akkor sem volt. De kesz, ha egyszer eldontottuk, mert igy dontottunk, hogy ebbol soha nem lesz semmi, akkor maradna ez a szakadek, a ket oldalan mi, meg a ket kis csalodasunk, akik niggermunkat vegezve asnak tovabb. Szorakoztatonak talalom igy utolag, mennyit paraztam azon, hogy esetleg leongyilkolja magat unalmaban.
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nem
irok magamrol semmit. Talan majd holnap.
|
 |
 |
