 |
 |
 |
 |
2009-09-15 mint egy alom Fura ez az egesz. Pont ugy erzem magam, mint abban a szamtalan alkalomban, mikor hulyeseget almodtam, es felebredtem, es sirtam vagy kiborultam, de te ott voltal mellettem, es a vegen egyutt rohogtunk az egeszen. Most pont igy erzem magam, es igyekszem tudatositani magamban, hogy attol, hogy semmi mast nem tudok mondani, csak hogy "Nem vagyok kepes elhinni" es hogy "Nem ertem miert", meg hogy "Nem hiszem el", attol meg ez a dolog megtortent. Es meg is olyan tavoli, mint egy alom, nem fogtam fel es nem is hiszem el, es en nem is akarom kozelebb emelni es felfogni, maradjon csak ott, hogy egy reggel, mikor felebredunk, ezen is egyutt nevethessunk.
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Nem
irok magamrol semmit. Talan majd holnap.
|
 |
 |
